Az egyik ilyen, mára az ufótörténelem egyik klasszikusává vált eset Nagy-Britanniában, a suffolki légibázis közelében zajlott 1980. december 27-29-e között.
A „szokatlan fényeket” először két amerikai járőr pillantotta meg elsőként az RAF Woodbridge támaszpont hátsó kapujától nem messze. Miután engedélyt kaptak, a két járőr egy harmadik társukkal megvizsgálta a fényeket.
- A katonák követték az objektumot a közeli erdőbe, ahol az eltűnni látszott. - nyilatkozott Charles I. Halt alezredes, aki a Woodbridge-el szomszédos RAF Bentwaters bázis parancsnokhelyettese volt akkoriban.
Az egyik szemtanú (Jim Penniston őrmester), így emlékszik vissza:
- Ahogy haladtunk a fák között, lassacskán kezdek az objektum körvonalai kirajzolódni, akkor már tudtam, hogy itt nem repülőgép szerencsétlenségről vagy erdőtűzről van szó. A tárgy látszólag fémes volt, alakját tekintve háromszögű, megközelítőleg két-három méter átmérőjű és két méter magas. Az egész erdőt fehéres fénnyel világította meg. Egy pulzáló vörös fényt hordozott a csúcsán, míg alul a szélein kék fények világítottak. A tárgy vagy lebegett, vagy lábakon állt. Ahogy egyre közelebb értünk hozzá, a bőrömön éreztem, hogy a levegő mennyire telítve van elektromossággal. Olyan érzés volt, mintha nagyon lassú mozgással haladtam volna előre. Égnek állt a hajam a tarkómon és alig tudtam irányítani a mozdulataimat…
Már megint külföld, mi közünk nekünk ehhez? Ha Magyarországon történne ilyesmi, az igen, az már valami lenne! – kezd el lamentálni énemnek cinikusabb fele. Hát igen, kétségkívül igaz, hogy bármilyen érdekes is egy ufós történet, ha hazánk határain kívül esik, valahogy hajlamosabbak vagyunk érdektelenebbül fogadni. Épp ezért jelentett Sós Tibor számára igazi szenzációt az F. Andrással, Érd melletti találkozás, amely során  a  nyugállományú  százados a 16 évvel ezelőtti élményeit először elevenítette fel. A katonatiszt, aki végzettsége alapján villamosmérnök, azon az ominózus éjszakán a 11. légvédelmi rakétadandár harcálláspontjának harmadik rádiótechnikai zászlóalj első váltásparancsnokaként volt szolgálatban. - 1992. 04. 27.-én hajnali 4 körül felébredtem a tiszti pihenőben és szokás szerint azonnal az ablakhoz mentem – ez afféle „szakmai ártalom”. Éppen egy különös felhőképződményt figyeltem, mikor hirtelen felbukkant egy furcsa objektum. Körben szivárványszínű fények világítottak rajta és tökéletesen hallottam a hajtómű zaját. Az általam ismert szovjet illetve polgári repülőgépek hangjánál mélyebb volt, dübörgő, még az ablaküveg is rezgett. Mivel akkoriban már folyt az Egyesült Államok felderítése a Jugoszláv légtérben és voltak szórványos információk arról, hogy az F-117-es (Lopakodó) átrepült az ország felett, én a látott objektumot automatikusan ezzel a típussal azonosítottam. Elhatároztam, hogy én ezt most mindenképpen „megfogom” a radarral, már csak kíváncsiságból is, vajon mit szólnak hozzá az elöljáróim, hiszen a Lopakodót harci küldetés közben köztudottan „nem illett” felderíteni. Sietve felöltöztem és lefutottam a harcálláspontra, ahol a szolgálatban lévő beosztottamtól megkérdeztem, hogy van-e valami a légtérben, mire ő azt felelte, hogy teljesen tiszta, vagyis nem észlelhető légi jármű. Miután megnéztem a K66 indikátorát, valamint a Malév radarképét, magam is meggyőződtem erről. Attól a sorállományú katonától sem érkezett be vizuális jelentés, akinek az volt a feladata, hogy az objektumon kívül végezzen hang illetve fény alapján fok-kilométeres felderítést és az esetleges észlelésekről jelentést tegyen.
A tisztben felmerült, hogy a megfigyelő esetleg elszunyókált ahelyett, hogy az eget kémlelte volna, ezért úgy döntött, személyesen győződik meg róla, és ha igaza van, kicsit „helyre teszi” a felelőtlen beosztottat.
- Elindultam a kb. 20 méterre lévő megfigyelőtorony felé. Egy kis erdősáv mellett kellett elhaladnom. Mikor rákanyarodtam az ösvényre, hirtelen soha nem érzékelt, rendkívüli félelmet, rémületet éreztem. A testemben egy furcsa rezgést érzékeltem és a bőrömet szúrta, csípte valami, mint amikor az ember nagyon erős magasfeszültség közelébe kerül. A levegő mintha szikrázott, pattogott volna. Próbáltam keresni a jelenség forrását, és mivel magam előtt semmi szokatlant nem tapasztaltam ezért hirtelen megfordultam és akkor láttam meg az akkor még nem UFO-ként azonosított, korong alakú légi járművet, ami 10-12 méter átmérőjű és 3-4 méter magas lehetett.
Átfutott az agyamon, hogy lejött az F-117-es… Ahogy azonban jobban megnéztem, rájöttem, hogy egészen másról van szó. Az objektum alakja ugyanis nem hosszúkás, hanem korong alakú volt, és hiányzott a 117-esre jellemző két v alakú függőleges vezérsík.
A tárgy mintegy 50 centivel a földfelszín felett, tőlem 15-20 méterre (amennyire meg tudtam ítélni a sötétben) mozdulatlanul lebegett. Futómű nem látszott.Az objektum sötétbarna vagy fekete volt, a felülete érdesnek tűnt. Négy ablaka volt, ezek mögül halvány rózsaszínű fény sugárzott ki, valamint az egyikben egy kis, árnyszerű alak körvonalai rajzolódtak ki. A kezdeti pánik és félelem átalakult érdeklődéssé, illetve, be kell vallanom, bármennyire is furcsának tűnik, akkor és ott abban a szituációban ellenfélnek tekintettem: ha akkor van nálam fegyver, valószínűleg rálőttem volna.