Exopolitikai konferencia

Miskolci László, Viszkok András

Olvasóink megszokhatták már: ha november, akkor Exopolitikai Konferencia az Újpesti Kulturális Központban. Az Ufómagazin és a Jövő Háza Alapítvány által szervezett szakmai fórumra idén ősszel Finnországból érkeztek vendégek, akik – azon túl, hogy nagy sikerű előadást tartottak – előző nap megtekintették az Ufómúzeumot, valamint megbeszélést folytattak a Magyar Ufókutató Szövetség vezetőségével a további együttműködés lehetőségéről.

A rendezvényre több mint háromszázan látogattak el, ami azt jelzi, hogy továbbra is nagy érdeklődés mutatkozik az ufók, a parajelenségek, valamint a tisztaenergia-kutatások iránt. A fölszinti színházteremben kilenc, az emeleti előadóteremben pedig hét előadást hallgathatott meg a közönség. Megnyitójában Pusztay Sándor, az Ufómagazin szerkesztője elmondta, hogy – egyedülálló módon – húsz éve folyamatosan ugyanezen a helyszínen kerül megrendezésre az exopolitikai konferencia, amely mindig az embereket leginkább foglalkoztató aktuális kérdésekre próbál reflektálni.

A nyitó előadást – rendhagyó módon – Viszkok András és Éles István kutatók közösen tartották meg. A téma aktualitását az Egyesült Államok által létrehozott Space Force szolgáltatta, amelynek valódi célja nem ismert, annyi azonban biztosnak tűnik, hogy valami olyan dolog húzódik meg a háttérben, ami semmi jót nem ígér számunkra. A világ nagy változás előtt áll, elképzelhető, hogy a közeljövőben egy olyan katasztrófa következik be, amely alapjaiban megváltoztatja a földi életet. Éles István kutatásai is ezt támasztják alá, az általa feltárt események azt prognosztizálják, hogy pár évtizeden belül rendkívüli módon megnehezülnek az életkörülményeink a Földön, és lesz olyan ország, ahol „már nem lesz miért élni”.

A 88 éves Knoll Gyula repülő ezredes fellépését – mint minden évben – most is kiemelt figyelem kísérte. A Galaktikus Föderáció kontaktjai címmel megtartott előadásából megtudhattuk, hogy a Tejútrendszerben található bolygókon leginkább humanoid típusú idegenek élnek, akik nyolc társadalmi rendben léteznek. A miénk a hatodik, a Homo Hibridanus. A föderáció tagjai évezredek óta figyelik a bolygónkat, az emberiséget pedig kistestvérükként kezelik. A kapcsolatot különböző kontaktokon keresztül tartották, és tartják a mai napig velünk. Ilyen személy volt egykor George Adamski, manapság pedig Cobra, Gonzales ezredes, és Corely Goode tölti be ezt a szerepet. A Galaktikus Föderáció fényharcosai háborúban állnak a luciferi Cabal lényekkel, és csak remélni tudjuk, hogy ebből a harcból mind ők, mind az emberiség győztesen fog kikerülni.

A finn FURFORA szervezet kutatói Strausz József elnökségi tag vezetésével izgatottan készültek a magyarországi fellépésükre. Elsőként dr. Jaakko Närvä, a Helsinki Egyetem tanára lépett a színpadra, akiről megtudhattuk, hogy a doktori disszertációját az ufókutatásból írta. Mint elmondta, a testület, amely az „Ufológia, ufótapasztalatok és vallási jelenségek: elméleti kutatás” címmel leadott tudományos munkáját véleményezte, kifogásolta, hogy túlságosan részrehajló volt. Ettől függetlenül sikeresen megvédte a ­disszertációját, sőt professzora lehetővé tette számára azt is, hogy négy éven keresztül kurzusokat tartson a témáról a Helsinki Egyetemen.

Heikki Kulju, a FUFORA elnöke a ’70-es évek eleje óta kutatja az ufójelenséget. Előadásában röviden ismertette a finn ufókutatás történetét, majd beszámolt egy érdekes esetről, amely 1971-ben az Északi-sarkkör közelében létesült katonai támaszponton történt. Az esemény azért jelentős, mert az észlelő kiskatona több lövést is leadott egy ufóra, de kárt nem tett benne. A szerteágazó, de annál izgalmasabb nyomozás eredményeképpen minden információ hitelt érdemlően bizonyítást nyert, ezért a mai napig a legjelentősebb finn ufóesetként tartják számon.

Az előadás végén Pusztay Sándor főszerkesztő és Kalmár János, a Magyar Ufókutató Szövetség elnöke – több évtizedes kimagasló szakmai tevékenységük elismeréseképpen – emléklapot nyújtott át a finn kutatóknak.

Az ebédszünet előtt Kalmár János a nemzetközi ufókutatás helyzetéről számolt be a közönségnek, majd dr. Márton Csilla „Boldogító halál”, valamint Czanik Csaba „A gyermek” című, a Kornétás Kiadó gondozásában nemrég megjelent könyveinek bemutatójára került sor.

Az emeleti előadóteremben elsőként Miskolci László tartott előadást. Beszámolójából megtudhattuk, hogy az emberiség már a kőkorszaktól kezdődően folyamatosan kapcsolatban áll az idegen lények különböző csoportjaival. A fiatal kutató olyan magyar kontaktokat mutatott be, akikkel sikerült személyesen is beszélgetni az élményeikről. Az előadás második felében ismertette azokat a módszereket, melynek alkalmazásával akár mi magunk is kialakíthatunk kontaktusokat a pozitív földönkívüliekkel. Ezek között szerepel a „fázis” névre keresztelt módszer, az ouija tábla, valamint a Steven Greer által használt CE–5 kommunikáció. Bármelyik technikát is használjuk, mindegyiknél alapvető kritérium a relaxáció, a meditáció, a belső béke és az összhang. Érdemes többször is próbálkozni, de nagyon fontos, hogy mindig nyugodt körülmények között kísérletezzünk.

A budapesti Tóth László és kutatócsapata minden évben olyan helyszíneket keres fel, ahol állítólagos ufólezuhanások történtek. Ilyenkor – ha lehetőségük van rá – megpróbálják a felkutatni a roncsokat. Egy 20 évvel ezelőtti eset miatt idén a békés megyei Dévaványára látogattak el, ahol a beszámolók szerint egy ismeretlen eredetű repülő tárgy szenvedett balesetet. Az esemény szemtanúja korábban azt állította, hogy látta a lezuhanást és a becsapódást, de mire a kutatók kiérkeztek a helyszínre, már tagadta a dolgot. Ám a csapat nem adta fel. Mivel vittek magukkal műszereket, ezért három autóval közel harminc négyzetkilométeres területen végeztek méréseket. A sugárzásmérő több helyen eltérést mutatott a normál értéktől, de sajnos a roncsdarabokat nem sikerült megtalálniuk.

Hajósi Péter író-kutató arra kereste a választ, hogy a Bibliában szereplő angyalok Földön kívüli lények lehettek-e? Már az ókori beszámolókban is találkozhattunk szárnyas lényekkel, utalásokat találhatunk róluk a sumer, a kínai vagy éppen az indiai népeknél. Valószínű, hogy a szárnyak csak a repülés szimbólumaként szolgáltak. Sőt, félreértelmezhettük őket, hiszen a héber malah vagy a görög angelos valójában „hírvivőt” jelent. Mivel az angyalok sok közös vonást mutatnak a mai idegen lényekkel, így feltételezhető róluk, hogy földönkívüliek, interdimenzionális lények vagy szellemi entitások egy sokkal fejlettebb spirituális világból.

Arany László tanár, kutató a négy térdimenziós világmodell alapjairól beszélt. A kör, benne a kereszt a világ legősibb jele. Utal a legfőbb istenségre, egyben a Napra és a négy őselemre. A négyesség, vagyis a kettős tükrözés áthatja világot. Megtaláljuk a kvantummechanikában, az élet molekuláris szintű szerveződésében, a Fibonacci-sorozatokban és még sok más helyen. Az anyagnak is van párja, az antianyag, ám ugyanúgy létezik idő és antiidő is. A világegyetemünknek is van ikerpárja, sőt, mindkét világegyetemnek egy-egy újabb. A háromdimenziós világegyetemek csak a magasabb szintű negyedik térdimenzióban szerveződhetnek. A háromdimenziós világok egymásba záródó síkok sorozatát alkotják, így létrejön a saját farkába harapó kígyó. Ha pedig a négy térdimenziós világegyetemek metszetét síkban ábrázoljuk, ismét megkapjuk az ősi jelet, azaz a kezdet egyben a vég is.

Oláh András előadásában bebizonyította, hogy Földünk terraformált, azaz a forgástengelyének megdöntése és a hatalmas mennyiségű víz klimatizálta a bolygónkat. Ez lehetővé tette a DNS kódrendszerű, illetve fehérje alapú életet, amely nem spontán keletkezett, mivel a fajok stabilak. Charles Darwin a Beaglen tett útjából maximum két évet töltött szárazföldi kutatással, ami kevésnek bizonyult. Fogalma sem volt arról, hogy minden élet programozott. Manapság a szárazföldi fajok 88 százaléka ismeretlen előttünk, a tengeriekben élőké pedig elérheti a 91 százalékot is, éppen ezért az evolúciós elmélet teljesen megalapozatlan. Ha egyenként elveszünk egyes tulajdonságokat az élőlényektől, akkor életképtelenekké válnak. Nehezen képzelhető el, hogy életképtelen élőlény képes lehet életképessé mutálódni. A földi életrendszer intelligens teremtéssel létrehozott génbank, amelyet nem valamilyen istenség, hanem a földönkívüliek hoztak létre, mégpedig nanotechnika alkalmazásával.

A nagykanizsai Tóth László mérnök szerint bolygónk vezetői hamarosan bejelentik a kozmikus civilizációk létezését. Ez alapjaiban fogja megváltoztatni az emberiség életét, hiszen eddig a politikai, tudományos és vallási tételek tagadták az idegenek létezését. Bolygónkon számos olyan grandiózus építmény létezik, amely a történelem előtti időkből származik, és fejlett elméleti és gyakorlati tudásról árulkodik. Ezek az objektumok nem létezhetnének az akkori emberiség tudásszintjének alapján, így egyértelmű a Földön kívüli befolyás. Mi, mint teremtett vagy a Földre betelepített emberek kozmikus lények vagyunk, és idővel olyan élhető bolygókat keresünk majd, ahová az utódainkat betelepíthetjük. A jelenlegi emberiség szeretne csatlakozni a kozmikus társadalmakhoz, és ez hamarosan meg is fog történni.

Máté Imre kutató tudásunk hatá­rait és korlátjait igyekezett bemutatni. A téma alapját a bibliai történetek, a földtörténeti események és a különböző népcsoportok írott és mondai hagyományaiban fellelhető azonos történeti elemek adták. Az elmondottak szerint a régmúltban az idegenek beavatkoztak a földi élővilág természetes fejlődésébe, amelynek a következménye az éghajlat globális megváltozása, az élőlények életkorának drasztikus csökkenése, valamint az emberek mentális állapotának jelentős átalakulása lett. Az előadást az tette izgalmassá és érdekessé, hogy az előadó az elképzeléseinek minden részletét hitelt érdemlő módon, dokumentumértékű adatokkal és fotókkal prezentálva igazolta. A hallgatóság az információk és felismert összefüggések alapján megismerhette az ember szerepét, helyét, biológiai és szellemi fejlődését a lehetőségek tekintetében.

Kisfaludi György időfizikus a tábortűztől a térenergiáig címmel megtartott előadásában széles ívben mutatta be az emberiség új lehetőségeit. A világ megismerésében még sok kinyitható ajtó van, amelyek mögött egy minden igényt kielégítő megoldásra találhatunk. A kutatási fázison túljutott mágnesmotorok már áram nélkül forognak, amellyel generátorokat lehet hajtani, és ezzel hatalmasat léphet előre a görcsösen az akkumulátorokba kapaszkodó ­ötlettelen villanyautó-fejlesztés.

A népszerű kutató olyan videót is bemutatott, ahol merőben új módon parányi villamos szikrák segítségével kilowattokat lehet generálni két földelésről. Ennek kidolgozták már a földelés nélküli változatait is, mert egy autó mégsem húzhat maga után egy tekintélyes kábelt. A legizgalmasabb az új megoldással működő antigravitációs meghajtás volt, így lelkesen készülhetünk a jövőre.

Kalmár János a rejtélyes középkorról beszélt a hallgatóságnak. Előadásában azt fejtegette, hogy a földönkívüliek már a reneszánsz korában is megjelenhettek a bolygónkon. Talán ezek a lények motiválhatták például Leonardo da Vincit, aki már a helikopter, a lapátkerekes hajó és a tank elődjét is megalkotta. Sőt, Galileo Galileit is inspirálhatták az új heliocentrikus világképpel kapcsolatban. A korszak másik nagy híressége Nostradamus volt, aki különleges jóslatokat tett, és többször is szobájába zárkózott, amikor beszélgetett egy titokzatos idegennel. Az ufók nyoma megtalálható még a művészetekben is. Elég, ha csak bizonyos festményeket – pl. a Mona Lisát – tükrözünk, és máris kirajzolódik belőlük az idegenek képe. Végül bemutatásra került a Guadalupei Szűzanya megjelenése, ami máig rejtély a tudomány számára. A találkozás bizonyítéka egy tilma, amely rengeteg találgatásra ad okot, és megmagyarázhatatlan tulajdonságokkal bír.

Nemere István író a menekülő civilizációkról tartott előadást. Egyes fajok akár száz évre is leköltözhetnek a kisbolygók vagy a holdak felszíne alá, az élethez szükséges energiát pedig a világűrből nyerhetik ki. A birtokba vett égitestet valahogy letérítik az eredeti pályájáról, így kerülnek egyre messzebb, és csak reménykedhetnek abban, hogy egy olyan bolygóba botlanak, ahol letelepülhetnek. Egyes elképzelések szerint a Holdunk is egy ilyen „mentő űrhajó” lehetett. Rá kell döbbennünk arra, hogy az emberiség hirtelen el sem tudna menekülni a Földről, ha globális járvány vagy más katasztrófa törne ki, mivel még nem vagyunk azon a technológiai szinten.

Sós Tibor ufókutató egy év után tért vissza az Exopolitikai Konferencia színpadára. A konferencia időpontjával szinte majdnem napra pontosan hatvan éve mutatták be Orson Welles rádiójátékát, amely annyira realisztikusra sikeredett, hogy az Egyesült Államok egyes részein kitört a pánik. Sós Tibor tíz filmbejátszással mutatta be azt, hogy az események láncolata hogyan is vezetett a világvége-hangulat kialakulásához. Megtudhattuk azt is, hogy 1949-ben egy ecuadori rádió ismét műsorra tűzte H. G. Wells rádiójátékának spanyol változatát. Ám amikor kiderült, hogy mindez átverés volt, a feldühödött lakosok felgyújtották a rádió épületét, a zavargásokban pedig hét ember életét vesztette.

A nap utolsó előadását dr. Egely György fizikus tartotta meg. Bemutatott néhány filmfelvételt, amelyen emberek és járművek tűntek el egyik pillanatról a másikra. Ezt a jelenséget „időviharnak” nevezzük, és gyakrabban előfordul, mint gondolnánk. Bár elsőre úgy tűnik, hogy a felvételek hamisítványok, de mégsem azok, hiszen a háttér folyamatosan mozgásban van, és éppen ez teszi hitelessé. „Az ilyen esetek elő-előfordulnak, és az a nagy probléma velük, hogy nincs igazán esély arra, hogy az Acta Physica Hungaricába bekerüljenek”. A szervezett tudomány ma még nem képes befogadni, elraktározni, feldolgozni az ilyen eseteket, nehogy a későbbi időkben, amikor okosabb emberek élnek majd a Földön, ezt elolvassák. Ezzel nem adjuk meg az esélyt az utókornak arra, hogy tanuljanak a tapasztalatainkból.

96 Normal 0 false false false EN-US X-NONE X-NONE

A konferencia zárásaként került sor a szokásos fórumra, ahol az előadók válaszoltak az írásban feltett kérdésekre. A nap végén Pusztay Sándor azzal köszönt el a közönségtől, hogy jövő márciusban ismét lesz Exopolitikai Konferencia, amelyre ismételten szeretettel vár mindenkit.