A magazinban rendre megjelennek a Holdraszállás világméretű cáfolatát cáfolni próbáló írások.

Az augusztusi számban megjelent egy újabb, a tudományosság látszatát keltő, de valójában tökéletesen áltudományos iromány, amelyet most javaslok górcső alá venni. Hiába a sok tudós, a sok ellenvélemény midig vannak az okosabbaknál is okosabb emberek, akik tovább mantrázzák, hogy Holdraszállás volt, Holdraszállás márpedig volt. Nos nem volt! Nincs rá tudományos bizonyíték. Ma már ez világosan látszik, hisz 1969-1972 óta figyel, kutat a világ. A télapónak elég az ölében ülve véletlen belemarkolni a szakállába, és oda a szép mese.

A „Fényképezés holdséta közben” c. ellenvélemény-nyilvánítás szerzője több dolgot „helyretesz”, de több dolgot ignorál is a téma előszedésekor. Ez nem helyes mindent meg kell vizsgálni, és minden mozaikot be kell illeszteni. Az sem helyes, ha a nem illeszkedő dolgokat kidobáljuk az elméletünkből (szubjektívitás), hogy igazunkat bizonyíthassuk. Vegyünk sorba ezekből néhányat!

A szerző (B.I.) azt állítja, hogy egy termosszal modellezni lehet, a Hasselblad EL-500-as holdi viszonyokra kifejlesztett kamera valós „holdbéli” működését, a konyhában.

Az embernek a szeretve tisztelt Öveges professzor jut az eszébe, de még Ő sem állította volna, hogy egy pohár vízzel bemutathatjuk a tengereink komplex működését. Egy termosszal nem lehet a Holdraszállásokra szánt kamera valódiságát, teljes és átfogó viselkedését bizonyítani.

Először is a fényképezőgép nem termosz. Ahhoz a legkisebb köze sincs, így fájdalom, de a fárasztó, hosszú idejű, és életveszélyes kísérlet ellenére a termoszos kísérletet el kell dobjuk. Az igaz, hogy a fehér, és fényes felületek jobban visszaverik a hőt, mint a fekete, és matt felületek, de a Hasselblad nem volt termoszban, nem volt fémes, fényes a felülete, pl. nem volt aranyozott, nem volt hőszigetelt. A felület melege, hidege a kamerába akadálytalanul bejutott. Ha a szerző által említett holdi hőmérsékletek bármelyike, akár az alsó 69 fokos hőmérséklet elérte volna a filmet, amelynek emulziója maximum 50 fokot bírt volna ki, az összes felvétel még a készítés idejében, percében megsemmisült volna. A későbbi Apolló küldetésekben már előfordulnak aranyszínű fóliával történő „szigetelések”, mert nyilván szóltak a NASA-nak a szkeptikusok, hogy baj van a Hasselbladdal...

A kamera motoros volt – mint tudjuk. A motort elemek, vagy akkuk tudták (volna) hajtani. Mindkét energiaforrásban elektrolit van, amely 69 fokon melegszik, párolog, vákuumban akár fel is robban, de a folyadékot (elektrolitot) bizonyosan kiereszti. Csak speciális nyomásálló elem, vagy akkumulátor lenne jó a Holdon.

A kamera fényképein jól látható, hogy nem volt olyan közöttük, amelyen pl. nem volt valami fekete, pl az objektív. Ez kellemetlen, mert az 134 fokra kellett felmelegedjen. A meleg test felmelegíti az egész kamerát, hiába van rajta kívül fényvisszaverő felület is, ha egyáltalán van.

Ha a felület hőszigetelése működik, a fekete részek felmelegednek (hővezetés), akkor

134 - (-270) = 404 fokos hőkülönbség jön létre a kamerában és azok alkatrészeit a hőtágulás kivégzi. Egy autó kereke fékezéskor vörös izzásig is mehet, hiszen erre van tervezve, de egy Hasselblad kamera esküvői fényképezőgép volt, tele finommechanikával, és nem bírta volna ki a forszírozott megterhelést még akkor sem, ha a Hasselblad cég termoszokat is gyártott.

Komputerrel valóban „mindent” lehet szimulálni, de akár anélkül is. Akár még egy Holdraszállás tréfát is készíthetünk, gondolta a NASA és úgy is tett. A NASA-nak vannak zoomolás nélküli képei a Föld felkeltéről amely a Hold felett kis távolságból készültek, és ha ezeket jól megnézzük, máris meg van a bizonyítékunk a Moon Hoaxra.

Az agy szubjektív képalkotó rendszere nem jöhet szóba akkor, amikor objektív fénykép és filmfelvételek állnak rendelkezésre.

Sajnálatosan hibás az a logika, hogy a saját fotón a PC-re feltöltött, és vonalzóval megmért Hold átmérő bizonyíthatja az agyoncáfolt Holdraszállást. Ha a saját Holdfotónkat felhasználva, azt majdnem 4-szeresére (3,67) nagyítva elkészítjük a Föld látványát a Holdról, NASA egyik képének beállításait használva azonnal látható, hogy a várt méretnél kb. 2-szer kisebb a Föld mérete, tehát a kép, a cikkíró logikáját követve is hamis. A Hold-Föld távolság változik az ellipszis pálya miatt is!

Mindhárom képet a NASA készítette, s így nyilván mindegyik valódi, egyik sem hamis. BIZTOS?

Nekem az első kettő rendben van, a harmadik az Apollo 8 egyik hamis fotója.

Ha a Hold felett vagyunk akkor a zoomtól függ a Föld és a kráterek nagysága. A második képen van egy kis zoom, kicsit közelebb vagyunk a felszínhez.

Ha a Holdon sétálnánk, akkor az első két NASA kép alapján ezt látnánk, nem a harmadik kép szerinti Földet! Nagy a különbség!

Amikor a fél világ már arra szavaz, hogy nem volt Holdraszállás, akkor a NASA állításait már legalábbis fenntartással kell fogadni. Azokat mindenképp, amelyek a hazugság fenntartását szolgálhatják, mint pl. hogy a „zűrhajósok” dideregve, fogvacogva várták sorsuk jobbra fordulását, ami meg is történt, mert nem lett -273 fok a kabinban, sőt még a Hasselblad belsejében sem.

Csak tudnám, hogy ki mérte meg a kamera belső hőmérsékletét, és milyen eszközzel, és hol van ez dokumentálva??? És ha dokumentálva lenne, - de nincs – ki hinne még a NASA-nak?

Mint már leírtam, a szálkereszteknek (crosshair) SEMMI értelme nem volt. Annak lett volna értelme, ha egy mérőszalagot, vagy rudat tettek volna le a tárgyak, kövek mellé. Annak, hogy megtudjuk hogy a kamerától milyen szögben helyezkednek el az egyes kövek, vagy egymáshoz képest milyen a bezárt szögük, teljességgel értelmetlen lett volna, hiszen ezeknek nincs, semmilyen lényeges információtartamauk. Annak se lett volna, hogy a fehér tornazsák gatyamadzagja milyen szöget zárt be a baloldali pormentes leszállótalp szélével. A szálkereszteket utólag is rá lehettenni a képekre. A helyszínen nem lehetett a keresőbe betekinteni, az exponáló gombot vakon nyomkodták.

Gyermekkoromban a szomszédomban lakott Borsi bácsi. Ő a nyugdíjas éveit bicskák készítésével töltötte. A bácsitól kaptam ajándékba az első reszelőmet, de annál sokkal többet is: kitartást, műszaki szemléletet, gyakorlatiasságot. Borsi bácsinak volt egy nagy titka, amit megosztott velem, az akkor 6 éves ficsúrral. Ez az volt, hogy az elkészített bicskák penge végeit vagy bedörzsölte rézzel, vagy réz lapocskákat szegecselt a pengék közé, alá, fölé. Ezzel azt érte el, hogy nem súrlódott a penge a nyitogatáskor. Később, amikor már dolgoztam rezes, és bronzos kenőzsírokkal is találkoztam, melyek a nagy terhelésnek kitett felületek között szüntette meg, csökkentette le a súrlódást. Már akkor meghajoltam a Borsi bácsi tudása előtt. Most azért említettem meg életemnek ezt a kis epizódját, mert ha a Hasselblad cég ismerte volna a Borsi bácsit, vagy engem; nem kellett volna sok-sok pénzt kiadnia nem párolgó, nagy hőállóságú zsírok kutatására, mert azt tudtuk volna tanácsolni nekik, hogy rézzel dörzsöljék be a surlódó felületeket, vagy abból készítsék a fogaskerekeket. Mondjuk egy pár dollárt kértem volna az ötletért, és vettem volna egy csokrot a Borsi bácsi sírjára..

A filmről szólva. Az üvegtükör nem hasonlít a Fortepan filmhez, és a termosz sem. Egyikkel sem lehet a használt filmet megtámadni. Az, hogy a termoszban nem melegedett fel túlságosan a film, nem jelenti azt, hogy a fekete felületekkel is ellátott kamerában sem melegedett volna fel a Holdon. Az űrállomásokban nincs vákum, és szobahőmérséklet van.

Egyszerűbb lett volna egy leplombált kamerát elhelyezni az Apollo űrhajókban, és azokat egy nemzetközi bizottság előtt felbontani, hitelesíttetni. Ez sajnos nem történt meg. Lehet, sőt biztos nem sikerült volna a hitelesíttetés. Ha pedig lett volna ilyen kamera, a NASA azt közölte volna, hogy a kamera sugárzó, és lehetnek rajta űrszennyezések, nem ismert fertőzések űrlények, és nem javasolta volna a kamera bizottság előtti kinyitását. Ez is leleplezte volna a NASA mesterkedéseit.

Az nagyon átlátszó, hogy a kieszelt leszállási manőver közben, azt bizonyítandó; a parancsnok pulzusa 150-re emelkedett. Ez nem vall nagy hidegvérre, ami pedig elvárható lett volna egy kiválasztott, kiképzett űrpilótaparancsnoknál. Emlékeztetni szeretnék arra, hogy az álbizonyítékokkal nem lehet igazolni a Holdraszállást, és mást sem. Ha nem lehet, akkor az állítás hamis, és ily módon az összes állítás hamis. Hazugságot hazug állításokkal nem lehet bizonyítani. Az űrhajósok sorozatos késlekedése valószínűleg szükséges volt a film következő folytatásának előkészítéséhez. Pl. szárítani kellett még a kópiamásolaton, vagy akár az eredeti kópián. Nagy lehetett a rohangálás. Az előre bejelentett missziókat megváltoztatták.  A Holddal paralell keringő műholdról, vagy akár a hasonló pályára állított Apollo űrhajókról  érkező, késleltetető-művonalas jelről azt lehetett hinni, hogy az a Holdról érkezett. Senki sem gondolt akkor csalásra.

A Holdraszállásnak az volt a célja, hogy mint nagyszabású nemzetbiztonsági színjáték; véget vessen a szovjetek Amerikát (USA) veszélyeztető törekvéseinek, és ezt a célt tökéletesen teljesítette még akkor is, ha semmilyen tudományos bizonyíték nincs a Holdraszállásokra. Az ott készített filmek nyomtalanul eltűntek, (az Internetről azonban nehezen tűnnek el dolgok), majd egyszer csak felújítva előkerültek.  Még az is lehet, hogy egy-két képről majd eltűnnek a feltárt hibák. Ez azért kicsit elgondolkoztatja az ember fiát.

Oláh András