Hírek

UFÓKONFERENCIA Nyomtat Email
Írta: Alienita   

Miskolci László, Viszkok András

UFÓKONFERENCIA

70 éves az ufókutatás

Exopolitikai konferencia

Telt ház és érdekfeszítő, színvonalas előadások – így lehet röviden jellemezni az Ufómagazin és a Jövő Háza Alapítvány által szervezett, az Újpesti Kulturális Központban március negyedikén megtartott tavaszi Exopolitikai Konferenciát. Már a kezdésre csordulásig megtelt a színházterem, ami azt jelzi, hogy a megmagyarázatlan jelenségek iránt továbbra is igen nagy érdeklődés mutatkozik.

Megnyitójában a házigazda, Pusztay Sándor elmondta, hogy az Ufómagazin által szervezett első konferenciára 25 évvel ezelőtt került sor, és attól kezdve kivétel nélkül minden évben tartottak Budapesten, vagy egy éppen egy vidéki városban hasonló szakmai összejövetelt. Megtudhattuk azt is, hogy a rendezvény azért viseli az „exopolitika” címet, mert így a köztudatban könnyebben elfogadhatóvá válik az ufó- és Földön kívüli témák tárgyalása. Megemlítette a NASA szenzációs bejelentését is, miszerint öt-hat Föld-szerű bolygót fedeztek fel, ez pedig azt bizonyítja, hogy továbbra is érdemes az idegen civilizációk nyomai után kutatni.

A nap első előadója Éles István volt, aki a Földön kívüli lényekkel létesített telepatikus kapcsolatokról szólt. Kutatásai során szembesült azzal, hogy ha valakinek tartós, akár több életet átívelő kapcsolata van egy idegen faj képviselőivel, akkor meditatív állapotban lehetséges vele kommunikálni. A jelenség azért érdekes, mert a kapcsolat akár több száz fényév távolság ellenére is létrejöhet, és ez a mai tudásunkkal nehezen magyarázható meg. Az Univerzum felépítését tekintve, az anyagi és energetikai-fény dimenziók mellett létezik egy szellemi dimenzió is, amely az információ, az univerzális program hordozója. A többi dimenzióval ellentétben azonban nem tartalmaz időtényezőt, de kitölti a teret, és ennek köszönhető a kapcsolat az idegen fajok képviselőivel.

Arany László a novemberi előadását folytatva a Jarga civilizáció fizikai és metafizikai tudásával foglalkozott. Megtudhattuk, hogy számukra a „semmi” a végtelen nagy energiájú, frekvenciájú és amplitúdójú rezgéseket jelenti, ami a „teremtéskor” lekorlátozódott. Így született meg a „valami”, vagyis a mi Világegyetemünk. A Jarga lényei szerint nemcsak egy, hanem több világegyetem létezik, ahol szintén van élet. Ezeket meg is tudják látogatni, ám komolyabban nem avatkoznak bele az ottani eseményekbe, ami a kozmikus felsőbbrendűségüket bizonyítja.

Király Tamás gondolatébresztő előadásában az önmegvalósítás pszichológiai technikáival, mint az ember alapvető szükségleteivel foglalkozott. Érdekfeszítő és izgalmas beszámolójának legfőbb célja az volt, hogy felhívja a figyelmet az önmegvalósítás rejtett buktatóira. Véleménye szerint a demonstratív fejlődési igény legtöbbször átverés, és ezt számos példával is igazolta. Szóba került az idő, amelyet a mai kor embere úgy észlel, mintha felgyorsult volna, pedig mindössze arról van szó, hogy megváltozott az életritmusunk, és ezért érzékeljük rövidebbnek a napokat.

Király Tamást követően a 87 éves Knoll Gyula repülő ezredes lépett a színpadra. Előadásában a drakonida hüllőkkel foglalkozott, akik hatalmuk alatt tartják a Földet. Ezek a lények már évezredek óta itt élnek közöttünk, és mivel alakváltóak, ezért nehéz őket felismerni, bár a szemük elárulja őket. Ők a világ urai, akik egyre inkább rabszolgasorsba kényszerítik az emberiséget. Ma már bizonyítható, hogy tizenhárom kékvérű hüllőcsalád irányítja a Földet, és előbb-utóbb tennünk kell valamit ellenük. Megtudhattuk azt is, hogy azért kellett meghalnia Diana hercegnőnek, mert rájött arra, hogy az angol királyi család tagjai hüllők.

Miskolci László ufókutató előadására megtelt az emeleti előadóterem, ami nem csoda, hiszen olyan ismert, és kevésbé ismert embereket mutatott be, akik egykor véleményt nyilvánítottak, vagy érintettek voltak az ufótémában. Az előadó nemrég személyesen kereste fel dr. Ferencz Csaba űrkutatót, aki a hatvanas években foglalkozott az ufókkal, és szívesen megosztotta az ezzel kapcsolatos észrevételeit. Találkozott továbbá egy kiskunfélegyházi szemtanúval is, akinek 1989-ben készített ufófelvételei bemutatásra kerültek egykor a televízióban és az Ufómagazinban is. A vele készített friss interjút és a fotókat szintén bemutatta a közönségnek.

A budapesti Tóth László rendszerezte és kategorizálta a magyar eseteket. Rámutatott arra, hogy a leírások megegyeznek egymással, hiába van a szemtanúk között akár több száz kilométernyi távolság is. Elmondta, hogy az idegenek ellen már több fegyvert is kifejlesztettek külföldön, mint például az LRAD-ot, ami egy akusztikus hangágyú. Végül bemutatott egy saját készítésű ufonautafejet, amit a nézők testközelből is megcsodálhattak, majd minden résztvevő megkapta ajándékba Szlovik Lajos reálfilozófus A „Teremtés” című kiadványát.

A novemberi konferencián nem tudott jelen lenni, most azonban ismét a színpadon üdvözölhettük Csefkó Pált, aki az egyik legjelentősebb találmányát, a világ leggyorsabb akkumulátortöltőjét hozta el magával. Előadásában összehasonlította a hagyományos töltőket a saját maga által készített eszközzel. A közönség működés közben is láthatta a találmányt, és bebizonyosodott, hogy olyan akkumulátortöltőt sikerült kifejleszteni, ami a maga nemében egyedülálló, hiszen szemben áll mindazzal, amit az iskolában fizikaórán tanítottak nekünk.

A rendezvény ebédszünetében egy könyvbemutatóra került sor, mivel a konferencia napjára időzítve megjelent a Kornétás Kiadó gondozásában Bozóky Dénes Vádirat címet viselő kötete. A szerző a könyvében az emberiség fejlődéselméletét próbálja egy sajátos, egyéni szempont alapján megközelíteni. Megkereste azokat a kutatókat, akik ezzel foglalkoznak, és megpróbált velük vitatkozni. „Felbosszantottak a darwinisták és ami vele jár. A sajtóból, a televízióból, az összes tudományos folyóiratból a darwinizmus folyik, és meggyőződésem volt mindig, hogy egyetlen céljuk van – hiszen ezt az elméletet 160 éve nem tudják bizonyítani, mindent, amit bizonyítékként akartak felhozni, ellenük szól –, hogy elfedjék Istent az emberek elől.”

Viszkok András előadásában a bizonyítékokkal foglalkozott. Mint elmondta, az, hogy ki mit tekint annak, abszolút szubjektív dolog. Az ufókutatók nehéz helyzetben vannak, hiszen számukra egy-egy eset bizonyító erejű lehet, de a tudomány nem biztos, hogy annak tekinti. A SETI és a Planet Quest nagyszerű kezdeményezés volt, de az eddig lokalizált jelek sem szolgáltak elégséges bizonyítékkal az idegenek létezésére. Az eltérítések kutatása során apró momentumok árulják el a helyszínelő kutatóknak, hogy valós vagy kitalált esettel állnak szemben, de a pszichiáterek ezt sokszor az alvási paralízisnek nevezett jelenséggel magyarázzák. Az előadó szerint a tudomány feladata lenne az ufójelenség vizsgálata, de nem nagyon foglalkoznak vele.

A nagykanizsai Tóth László az idegenek kozmikus névjegykártyáit nyújtotta át a nézőknek. Előadásában olyan gabonaköröket mutatott be, amelyek értelmezésére a Földön csak két-három ember képes. Ezekben üzenetek vannak elrejtve számunkra, csak éppen nem vagyunk hajlandóak ezt észrevenni. Az ismert kutató nemrég fontos felfedezést tett, a híres paracasi gyertyatartón egy idegen arcot fedezett fel. De nem ez volt az egyetlen érdekesség, ugyanis előadása végén bemutatott egy, a gyertyatartóhoz közeli partszakaszt, amelyet ha különböző szemszögből nézünk, akkor idegenek sematikus ábrái rajzolódnak ki.

A konferencián köszönthettük ismét Oláh Andrást, aki „Elő a farbával” című előadásában kifejtette véleményét az evolúcióról. Véleménye szerint a Földön inkább intelligens tervezés folyt, mint véletlenszerű természetes kiválasztódás az évmilliók folyamán. Ugyanis nem minden esetben lehet közös ősöket találni a különböző fajoknál és azok elágazásai is csak hipotetikusak. Úgy véli, a földi élőlények teremtve lettek, és olyan kódrendszerrel vannak ellátva, melyeket nem lehet megváltoztatni.

A rendezvényt jelenlétével ismételten megtisztelte dr. Opál Sándor, aki egykor a Belügyminisztérium önálló, „különleges” tudományos osztályának vezetője, az orosz–magyar űrkutatási program hazai képviselője volt. A népszerű kutató külön teremben várta az érdeklődőket, ahol beszámolt a marsi utazásáról, valamint a Földünket látogató fajokról és azok jellemzőiről.

Kisfaludy György „A semmi” című előadásában a hipertérben való űrutazásra tért ki. A hipertér további dimenziókat és párhuzamos világokat feltételez a mi Világegyetemünk mellett. Ezen kívül tárgyalta a nemrégiben felfedezett gravitációs hullámok hatását a téridő szerkezetére; valamint az ERP hatással való kommunikációt. Az EPR az Einstein–Podolsky–Rosen-paradoxonra utal, ami a kvantummechanika egyik népszerű gondolatkísérlete, és mind-mind különböző magyarázatot ad az elemi részecskék viselkedésére.

Nemere István író a Gagarin űrrepülésével kapcsolatos „kozmikus méretű” hazugságokkal foglalkozott. A köztudatban úgy él, hogy az első űrhajós 1961. április 12-én a Vosztok–1 fedélzetén utazva jutott fel az űrbe, ám a korabeli sajtóban megjelent cikkek, a pályaadatok többszöri megváltoztatása, az űrhajós számtalan esetben átírt önéletrajza, valamint a halála körüli furcsaságok mind azt bizonyítják, hogy Gagarin soha nem járt az űrben. Az amerikaiak tudtak erről, ám mélyen hallgattak, és nem véletlenül. Az űrverseny vezető pozíciójának átvétele létfontosságú volt a szovjetektől, így hirtelen megnyíltak a pénzes csapok, a kormány több milliárd dollárt pumpált a különböző amerikai űrprogramba.

Sós Tibor ufókutató ezúttal mindössze egyetlen szemtanú idegen lényekkel történő találkozásaival foglalkozott. Mint megtudtuk, teljesen véletlenül, egy bevásárlóközpontban futott össze az észlelővel, aki elmondta, hogy a ’90-es évek elején egy forgó fénygömb jelent meg a lakásában, majd többször látott Földön kívüli lényeket. Az általa elmondott történetekben számos olyan apró, árulkodó információ volt, amely egyértelművé tette a kutató számára, hogy valóban átélte az eseményeket. Többek között megemlítette azt is, hogy amikor egy asztalon feküdt, nagyon fázott. Magában megkérdezte, hogy miért vitték el, de választ nem kapott, viszont hallotta, hogy azt mondják: „Igyekezzünk, mert mindjárt fel fog ébredni”. Az előadásból megtudhattuk azt is, hogy az idegenek által alkalmazott telepatikus kommunikáció lényege az információ átadása, amelyet ezután az emberi agy a saját nyelvére fordít le.

A konferencia utolsó előadója Kalmár János, a Magyar Ufókutató Szövetség elnöke volt. A tőle megszokott, látványos prezentációval kísért előadásából megtudhattuk, hogy a vatikáni könyvtár alatt számos Földön kívüli lény csontváza található, valamint az egyiptomi relikviákon a piramisokat építő istenek ábrázolásait figyelhetjük meg. A világűrben keringő titokzatos Fekete Lovag már 1928-tól észlelhető a Hold körüli pályán, és értékelhető jeleket küld, amelyek dekódolhatók. A neves kutató előadásában szó esett még a Nap körül keringő rejtélyes objektumokról, valamint Paul Hellyer, egykori kanadai védelmi miniszter nyílt színvallásáról, melyben lerántotta a leplet az idegenek létezéséről.

A rendezvényt a hagyományoknak megfelelően a fórum zárta, ahol a résztvevők kérdéseire válaszoltak az előadók. A konferencia végén Pusztay Sándor megköszönte a nagy létszámú közönségnek és az előadóknak a részvételt, majd mindenkit arra biztatott, hogy látogasson el az Ufómagazin szerkesztőségében található és egyre bővülő ufómúzeumba.

Utolsó frissítés: 2017 április 12., szerda 14:40